Az történt, hogy összekevertem az időpontokat. Így lett a
ráérő időből rohanó idő.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV_BiWkdP2iLd-o4B1QgGk22CiDy3KjuzOmkrlrUa7V9JOltqmvJtjRUZ8S1BmzOigEeu1-3ZTBPGHgjyYI6jHv-lglVf6gthr7JgXu81N2lSZUI9Y2G_gmhIFvsAlPgPowowDxRnpow/s1600/1.jpg)
Pénteken megyek ugyanis rakuzni. Ami nagyon jó és nagyon várom, a baj csak az, hogy nincs elegendő tárgyam, de van még a mai napból néhány óra és talán még holnap délelőtt készíthetek néhány egyszerűbb tálkát, tányérkát. Ezeket a kellemes - mások számára már-már elviselhetetlen - napsütésnek, melegnek köszönhetően a teraszon meg is tudom szárítani, csütörtökön zsengélni, pénteken reggel pedig elvinni és a rakukemencében is kiégetni.
Erre a hétre kitűzött feladataimat jövő hétre kell halasztanom. De nem bánom, mert a raku mindenért kárpótol!