Pénteken megyek ugyanis rakuzni. Ami nagyon jó és nagyon várom, a baj csak az, hogy nincs elegendő tárgyam, de van még a mai napból néhány óra és talán még holnap délelőtt készíthetek néhány egyszerűbb tálkát, tányérkát. Ezeket a kellemes - mások számára már-már elviselhetetlen - napsütésnek, melegnek köszönhetően a teraszon meg is tudom szárítani, csütörtökön zsengélni, pénteken reggel pedig elvinni és a rakukemencében is kiégetni.Erre a hétre kitűzött feladataimat jövő hétre kell halasztanom. De nem bánom, mert a raku mindenért kárpótol!
