Madárka a tóparton

Ennek a gyűrűnek a története ősidőkre nyúlik vissza. Illés Lacihoz jártam kerámia tanfolyamra, mikor egy rakuégetésnél  nagyon szerettem volna egy olyan ékszerdobozt készíteni, melynek teteje egy tóra emlékeztet és a partján egy béka üldögél (béka mégsem lett, csak terv maradt). 

Sajnos nem sikerült ezt a gyönyörű türkiz színt elérni, pedig nagyon próbálkoztunk. Ági barátnőm még az Anyósától lopott  ajándékba kapott, tengerben csiszolódott üvegdarabkáját is feláldozta a nemes cél érdekében. Azt olvasztottuk bele a tetejébe, de a eredmény elmaradt a kívánttól.

Most gyönyörű türkiz színű lett a tó; a partján pedig madárka van nem béka; nem agyag, hanem ezüst, de végre sikerült.





ez a rakukemence, ami 1000 fokos

itt pedig a két kis doboz, tetejébe üvegolvadék